Miskei Anikó
Igazán szürreális volt az élmény, ahogy a srác minden szavamat kiforgatta, engem téve felelőssé az összes vitánkért és egy szörnyű személynek tüntetett fel. Hála a megingathatatlan önismeretemnek, nem tudott elbizonytalanítani magamban. Tudtam, hogy én nem az a nő vagyok, akit ő láttatni akart.
Bár ő az egyedüli ember, akit szívesen kiradíroznék a múltamból és sokáig nehezteltem rá, enélkül a megtapasztalás nélkül most nem lenne a RévbeÉrve sem. Az Életnek fura humora van időnként, nem igaz? A valódi transzformáció ekkor kezdődött el bennem.
De ha visszanézek az utam elejére, több esemény is volt, ami arra utalt, hogy egyszer a pártalálás lesz a szívügyem. Maga a pszichológia már tinikorom óta szerelem volt számomra. Az egyetemet úgy éltem meg, mint amikor egy gyereket beengednek a cukrászdába és bármelyik sütiből bármennyit ehet. Így lubickoltam az izgalmas információkban és biztos szakmai alapokra tettem szert.
Ennek köszönhetően sok területen szereztem tapasztalatot. Kiválasztásban több ezer állásinterjút vittem végig. Dolgoztam pszichiátriai betegek járóbeteg-ellátásában egyéniben és csoportokkal egyaránt. Tartottam előadásokat és egész napos tréningeket több száz embernek karrier témában. A szakdolgozatomból pedig közös publikáció lett Prof. Dr. Bagdy Emőkével.
Egy idő után jöttek a szakmai sikerek és a mai napig azt érzem, erre a hivatásra születtem. De óriási volt a kontraszt az életemben, amikor egy workshop megtartása után felvillanyozva hazaértem és csak az ordító üresség fogadott. Percek alatt jutottam le addig az érzelmi mélységig, ahol azt is megkérdőjeleztem, van-e egyáltalán értelme bármilyen szakmai sikernek, ha nem vár otthon az a férfi, akivel az örömeimet megoszthatom.
Ezért is vált átalakító erejűvé számomra az a rosszul sikerült ismerkedés. Mert egyvalamire kegyetlenül rávilágított, hogy sok téves elképzelésem van a férfiakkal kapcsolatban és a női működésem a korábbi sebzettségekből fakad. Így elindultam azon az úton, hogy mindez helyrekerüljön bennem.
Rengeteg férfival beszéltem azzal az őszinte kíváncsisággal, hogy valóban lássam őt. Voltak mondataik, amik szívenütöttek és a mai napig élénken élnek bennem. Sok férfi nem ismeri azt az érzést, amikor egy nő hazavárja. Vagy épp hiába a státusz, önfejlesztés és egzisztencia, még soha nem hangzott el egyetlen nőtől felé, hogy “Én vagyok a legszerencsésebb nő, amiért te vagy a párom.” A férfiakban fájó hiányként él, hogy nem látják a lelküket. De ezt soha nem fogod hallani tőlük.
Ahogy én változtam, a férfiakkal való kapcsolódásom is teljesen megváltozott. Rájöttem, hogy a párkapcsolatataimban korábban megjelent ezernyi “Miért?” kérdésemnek valójában semmi értelme nincs. Az, hogy milyen egyértelmű és egyszerű irányvonalak mentén működnek a férfiak egyszerre volt számomra felszabadító és tiszteletreméltó.
Így a végső lökést, ami létrehívta bennem a RévbeÉrve ötletét, egy párját kereső kliensemmel való ülés adta. Mint sok nőt, őt is az önismeret felé tereltek a párkapcsolati kudarcok. Vajon mit rontott el? Mire hozzám megérkezett, pontosan tudta “mi a baj vele”, mik a szülői mintái. De egy lépéssel sem került közelebb a boldog párkapcsolathoz.
Ekkor kértem meg, hogy mutassa meg a bemutatkozóját, amit az online társkeresőn használ. Teljesen megdöbbentem, mert a szöveg visszatükrözte a negatív képét a férfiakról, a frusztráltságát a korábbi kudarcai és az eredménytelen önismereti munka miatt. Azonnal tudtam, hogy a párkereső nőknek mire lenne szükségük.
